A mai nap jól telt, tele kihívással, újdonságokkal, új emberekkel.

Reggel felkeltem, összepakoltam a szobámban, megöntöztem az orchideáimat és ellenőriztem, hogy mindent eltettem-e. Aztán Apa jött 11 óra körül, hogy indulhatunk. Gyorsan bepakoltuk a két bőröndöt és elköszöntem Félixtől. Még az "igazi" út előtt megálltunk két helyen: először a postán, leellenőrizni, hogy hány kg a csomagom, mert a repülőre csak 20 kg-ot vihettem. 17,8 kg volt, úgyhogy nem kellett kipakolnom, átszerveznem semmit. Hurrá! Aztán másodszor megálltunk Anyáért is, így hárman indultunk a repülőtérre.

13 óra körül értünk fel, úgy, hogy még Apa vett nekem út közben egy szendvicset és egy kólát. Sajnos nem volt annyi eszem, hogy csomagoljak magamnak... Felértünk, kipakoltuk a csomagomat, megöleltem őket és könnyes búcsút vettünk egymástól. 

Még soha nem voltam repülőtéren és soha nem repültem egy sétarepülést leszámítva, így az első utam az információs pulthoz vezetett, ahol nagyon rendesek voltak. Viszont sehol máshol nem. Amikor sorba álltam, közölték velem, hogy nem jó sorban vagyok, és menjek át a B terminálra. Átmentem, bár nem volt egyszerű egy poggyászt és egy kézipoggyászt egyszerre húzni... Aztán megint beálltam a sorba, hogy becsekkoljak, majd mondták, hogy "Ha nem Dubaira akar menni, akkor arrébb is mehet" majd miután szomorú tekintettel próbáltam nézni, hozzátette, hogy "Egyébként a táblát kell figyelni, hogy mikor, melyik pultnál tud becsekkolni". Aztán találkoztam egy idős házaspárral, akiknek volt tolókocsijuk, amire rá lehetett tenni a csomagokat és odaadták. Így sokkal kényelmesebben tudtam várni egy órát. Beálltam legelőre, így én lettem az első. A kézipoggyászomat nem kellett lemérni, pedig izgultam, hogy mi lesz, ha egy centivel is több lesz a kelleténél. A feladott poggyászom tényleg 17,8 kg volt. Hurrá! Így mehettem tovább. Ellenőrizték a kézipoggyászomat, ki kellett vennem minden elektronikai eszközt - vicces is volt, mert a kézipoggyászom szinte csak abból állt: laptop, tablet, fényképezőgép, telefon... Aztán átmentem a kapun, ott kifogtam egy segítőkész hölgyet, aki végig segített, és mondta, mit csináljak.

És bejutottam! Hatalmas üzletek voltak mindenhol és kávézók, éttermek. Gondoltam hurrá, veszek magamnak innivalót, de teljesen ledöbbentem: 650 ft volt egy szénsavmentes ásványvíz. Aki tudja, ismer, hogy inkább szomjan halok, minthogy ennyit fizessek fél liter vízért... 

Aztán elmentem a beszállókapuhoz, ott megismertem egy hölgyet, aki Genfben lakik, mert svájci a férje és utazgat leginkább Magyarország és Svájc között. Nagyon kedves volt, elmondta, mikor, mi fog történni. Kint kellett ülnünk a hidegben, amíg kinyitották a kaput. Aztán kint kellett állnunk, mert késett a gép... De pár perc elteltével feljutottunk a fedélzetre! Hurrá!

Nagyon féltem a repüléstől, pedig nem kellett volna. Gyönyörű volt a kilátás, nem volt semmi probléma. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy nem az ablak mellett ültem, de majd visszafelé megpróbálok oda foglalni helyet.

Mivel 4.30-kor indult a gép, így kétszer láttuk a naplementét. Egyszer még Magyarországnál, egyszer pedig Svájcban. Készítettem is egy képet:

Gyönyörű volt felülről látni az Alpokat, de sajnos azt nem tudtam megörökíteni.

1,5 óra alatt megérkeztünk Genfbe. Levettem a hatalmas bőröndömet és elindultam kifelé. Ott várt J és P egy-egy táblával, amin a nevem volt. Majd üdvözölt az Anyuka és az Apuka is.

Elindultunk a parkolóhoz, beszálltunk a kocsiba és a kisfiú, J végig énekelte az utat, néha pedig a nővére, P is besegített neki egy-egy dalban. Sajnos nem láttam hazafele a hegyeket, mert már sötét volt. De azt mondták a szülők, hogy reggel felébredek és le fogok döbbenni a látványtól. 

Ahogy hazaértünk, már terített asztal várt minket és elkészült a vacsora is: krémleves állagú zöldséglevest ettünk, nagyon finom volt. És ezt követően még kóstoltam egy kis tésztát, husival. Miután megvacsoráztunk, még játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, J megmutatta a kedvenc mesekönyvét, hogy tanuljam meg a figurák nevét, utána pedig mentek lefeküdni, én pedig fürödni.

A szobám nagyon jól néz ki, hatalmas francia ágyam van, van egy szekrényem és egy íróasztalom is. És van egy hatalmas könyves sarok, ami tele van angol könyvekkel és DVD-kkel, mert az Apuka angol. A fürdőszobám még nincs kész és csak 90%-os, de azt mondták, péntekre elkészül. Remélem...

Nagyon hiányzik mindenki és haza akarok menni.

Blanka