A reggel hasonlóképpen indult, mint tegnap, azzal a kis változtatással, hogy valami szétpakolt a kertben. S szerint egy róka volt, de mondta, hogy amikor jön a tél, lejönnek a hegyről az állatok, és szoktak találkozni szarvassal és medvével is. Ez kicsit rémisztő egy kopár Alföldön élő embernek, azért valljuk be.

Aztán jött G, hogy menjünk, megmutatja, hogyan kell felkelteni a gyerekeket. Aranyosak voltak, kicsit hisztiztek, de aztán vigyorogtak és felkeltek. Reggeliztek, elkészültek, felöltöztek és indultunk az iskolába.

Ahogy hazaértünk, megint volt egy kis kimenőm, így megnéztem egy sorozatot. Majd később, elmentünk G-vel újra Chamonixba, hogy kinyomozzuk, mennyibe kerül egy nyelvtanfolyam, mert nagyon szeretnék járni. El is mentünk és teljesen letaglóztam: 930 euró (!) egy hónap, 250 euró egy hét. Nem igazán tudtunk szóhoz jutni, el is jöttünk és megbeszéltük, hogy ez nagyon drága, úgyhogy majd itthon sajátítom el a franciát. Mától G próbál csak franciául beszélni velem és ha nem értem, lefordítja angolul.

Utána járkáltunk a városban. Az ég tiszta kék volt és rengetegen ejtőernyőztek. G felajánlotta, hogyha szeretnék, ingyen kipróbálhatom. Még átgondolom, de nagyon jó ötletnek tűnik! Már régóta szeretném! Aztán megnéztük, hogy fel tudunk-e menni az Aiguille de midire, de sajnos csak decemberben nyílik meg. Viszont azt mondták, ha fel szeretnék jutni, ezt kapom Karácsonyra. Persze, hogy szeretnék! Hurrá! 

Városnézés után hazajöttünk, ettem a szülőkkel és kóstoltam egy falat sajtot a leveshez. Sajnálom, hogy nem ehetek sokat belőle, mert nagyon finom és különleges. Egyébként szerintem a francia ételek 5 fő komponensből állnak: péksütemény, zöldség, gyümölcs, sajt és leves. Egészen tetszik, bár a legtöbb péksüteményhez társul tej...

Pihenésképpen G-vel lemostuk a konyhában az ablakokat. Utána elmentünk J-ért az óvodába, elmajszolt egy sütit és játszottunk, miközben az Anyuka elment P-ért az iskolába.

Hazaértek, játszottunk, közben pedig elkészült a vacsora. Mi mást ettünk, mint amit a gyerekek: lencselevest kolbásszal. Eszméletlen finom volt! Az egyik kedvencem lett, már így az elején. Majd le akarom írni a receptet, hogy otthon is meg tudjam csinálni, bár maga a kolbász francia, tehát azt még nem tudom, hogy hogy fogom mindezt kivitelezni.

A finomról jut eszembe; ez az első szó, amit megtanítottam nekik.

Á demain,

Blanka

Este addig aludhattam, amíg akartam. G, az Anyuka beszélt a gyerekekkel, hogy nagyon fáradt lehetek és ma pihenjek. De 8-kor keltem. Még pont el tudtam köszönni, mert aztán mentek az iskolába/óvodába. Aztán mentem a konyhába. Az Apuka, S itthon volt és kérdezte, mit iszok reggel. Mondtam, hogy teát szeretnék, erre mutatott vagy 10 fajtát és egy hatalmas dobozt, amiben igazi angol tea van, mert ő angol. 

Angolokról jut eszembe; tényleg igaz, hogy az angolok tejjel isszák a teát. Azt mondta S, hogy így teljesen más íze van és már nem is tea, de imádja.

Kiválasztottam a fekete teát, elkészítettem és kimentem a kertbe. Csak bámultam, hogy milyen gyönyörű helyen vagyok.

Eközben hazaért G, és felajánlotta, hogy reggelizzünk együtt. A tipikus angol tea után tipikus francia reggeli következett, mint ami a nagy könyvben meg van írva. G pirítóst evett sajttal és ivott hozzá gyümölcslevet és kávét, én pedig lekváros kenyeret próbáltam ki, meleg teával. 

A reggelit követően megmutatta, hogyan pakoljunk be a mosogatógépbe és hogyan veti be a gyerekek ágyát. Aztán adott egy kis szabadidőt, majd felajánlotta, hogyha gondolom, menjek el vele vásárolni. Elmentem. Teljesen máshogy zajlik a bevásárlás, mint nálunk. Ahogy bementünk az üzletbe, már kérdezték is, hogy hogy van, ha összetalálkoztunk egy eladóval, pár mondat erejéig megálltak és elbeszélgettek. 

A bevásárlás után elmentünk a gyerekekért, mert szerdán délig vannak. Nagyon boldogak voltak, hogy láthatnak. G bemutatott a családoknak, az anyukáknak és a tanító néniknek is. 

Ahogy hazajöttünk, G elkezdte főzni az ebédet. Van olyan sült krumplijuk, ami szálanként van egy dobozba pakolva, de a szálak között is van papír és úgy kell betenni a mikróba. Így tulajdonképpen olaj nélkül sül, de nagyon finom... zöld babbal és sonkával ettük. 

Utána pihentünk, a gyerekek játszottak, majd 3 óra körül elmentünk Chamonixba, hogy megmutassák a várost, körbenézzünk a boltokban. Nagyon szép kis város, amit körbevesznek a hegyek. Aztán jött az uzsonnával egyenlő étkezésük, a gouter, amikor péksütit, gyümölcsöt, vagy valamilyen rágcsát esznek. Bementünk Chamonix legjobb pékségébe és választhattam péksütit. Pain au chocholatot már régóta meg akartam kóstolni, így amellett döntöttem. Megérte, szuper finom volt!

Aztán hazajöttünk, vacsoráztunk kukoricát, brokkolit és quinoat virslivel, játszottunk egy kicsit és lefektettük a gyerkőcöket.

Blanka

A mai nap jól telt, tele kihívással, újdonságokkal, új emberekkel.

Reggel felkeltem, összepakoltam a szobámban, megöntöztem az orchideáimat és ellenőriztem, hogy mindent eltettem-e. Aztán Apa jött 11 óra körül, hogy indulhatunk. Gyorsan bepakoltuk a két bőröndöt és elköszöntem Félixtől. Még az "igazi" út előtt megálltunk két helyen: először a postán, leellenőrizni, hogy hány kg a csomagom, mert a repülőre csak 20 kg-ot vihettem. 17,8 kg volt, úgyhogy nem kellett kipakolnom, átszerveznem semmit. Hurrá! Aztán másodszor megálltunk Anyáért is, így hárman indultunk a repülőtérre.

13 óra körül értünk fel, úgy, hogy még Apa vett nekem út közben egy szendvicset és egy kólát. Sajnos nem volt annyi eszem, hogy csomagoljak magamnak... Felértünk, kipakoltuk a csomagomat, megöleltem őket és könnyes búcsút vettünk egymástól. 

Még soha nem voltam repülőtéren és soha nem repültem egy sétarepülést leszámítva, így az első utam az információs pulthoz vezetett, ahol nagyon rendesek voltak. Viszont sehol máshol nem. Amikor sorba álltam, közölték velem, hogy nem jó sorban vagyok, és menjek át a B terminálra. Átmentem, bár nem volt egyszerű egy poggyászt és egy kézipoggyászt egyszerre húzni... Aztán megint beálltam a sorba, hogy becsekkoljak, majd mondták, hogy "Ha nem Dubaira akar menni, akkor arrébb is mehet" majd miután szomorú tekintettel próbáltam nézni, hozzátette, hogy "Egyébként a táblát kell figyelni, hogy mikor, melyik pultnál tud becsekkolni". Aztán találkoztam egy idős házaspárral, akiknek volt tolókocsijuk, amire rá lehetett tenni a csomagokat és odaadták. Így sokkal kényelmesebben tudtam várni egy órát. Beálltam legelőre, így én lettem az első. A kézipoggyászomat nem kellett lemérni, pedig izgultam, hogy mi lesz, ha egy centivel is több lesz a kelleténél. A feladott poggyászom tényleg 17,8 kg volt. Hurrá! Így mehettem tovább. Ellenőrizték a kézipoggyászomat, ki kellett vennem minden elektronikai eszközt - vicces is volt, mert a kézipoggyászom szinte csak abból állt: laptop, tablet, fényképezőgép, telefon... Aztán átmentem a kapun, ott kifogtam egy segítőkész hölgyet, aki végig segített, és mondta, mit csináljak.

És bejutottam! Hatalmas üzletek voltak mindenhol és kávézók, éttermek. Gondoltam hurrá, veszek magamnak innivalót, de teljesen ledöbbentem: 650 ft volt egy szénsavmentes ásványvíz. Aki tudja, ismer, hogy inkább szomjan halok, minthogy ennyit fizessek fél liter vízért... 

Aztán elmentem a beszállókapuhoz, ott megismertem egy hölgyet, aki Genfben lakik, mert svájci a férje és utazgat leginkább Magyarország és Svájc között. Nagyon kedves volt, elmondta, mikor, mi fog történni. Kint kellett ülnünk a hidegben, amíg kinyitották a kaput. Aztán kint kellett állnunk, mert késett a gép... De pár perc elteltével feljutottunk a fedélzetre! Hurrá!

Nagyon féltem a repüléstől, pedig nem kellett volna. Gyönyörű volt a kilátás, nem volt semmi probléma. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy nem az ablak mellett ültem, de majd visszafelé megpróbálok oda foglalni helyet.

Mivel 4.30-kor indult a gép, így kétszer láttuk a naplementét. Egyszer még Magyarországnál, egyszer pedig Svájcban. Készítettem is egy képet:

Gyönyörű volt felülről látni az Alpokat, de sajnos azt nem tudtam megörökíteni.

1,5 óra alatt megérkeztünk Genfbe. Levettem a hatalmas bőröndömet és elindultam kifelé. Ott várt J és P egy-egy táblával, amin a nevem volt. Majd üdvözölt az Anyuka és az Apuka is.

Elindultunk a parkolóhoz, beszálltunk a kocsiba és a kisfiú, J végig énekelte az utat, néha pedig a nővére, P is besegített neki egy-egy dalban. Sajnos nem láttam hazafele a hegyeket, mert már sötét volt. De azt mondták a szülők, hogy reggel felébredek és le fogok döbbenni a látványtól. 

Ahogy hazaértünk, már terített asztal várt minket és elkészült a vacsora is: krémleves állagú zöldséglevest ettünk, nagyon finom volt. És ezt követően még kóstoltam egy kis tésztát, husival. Miután megvacsoráztunk, még játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, J megmutatta a kedvenc mesekönyvét, hogy tanuljam meg a figurák nevét, utána pedig mentek lefeküdni, én pedig fürödni.

A szobám nagyon jól néz ki, hatalmas francia ágyam van, van egy szekrényem és egy íróasztalom is. És van egy hatalmas könyves sarok, ami tele van angol könyvekkel és DVD-kkel, mert az Apuka angol. A fürdőszobám még nincs kész és csak 90%-os, de azt mondták, péntekre elkészül. Remélem...

Nagyon hiányzik mindenki és haza akarok menni.

Blanka

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy olvasod a blogomat. 

Blanka vagyok. A húszas éveim elején járok és mindig is imádtam utazni. 

Kiskorom óta tanulok franciául, mindig egy álom volt számomra, hogy egyszer Franciaországba utazzak és megismerjem a kultúrát, felfedezzem az országot és újabb ismeretségeket, barátságokat szerezzek.

Most mindez valóra válik. Lehetőséget kaptam arra, hogy pár hónapot Franciaországban, azon belül Chamonix-ban töltsek és szeretném, ha ezek az előkészületek, gondolatok és emlékek összegyűjtve helyet kapnának itt.

Leginkább saját magam miatt indítottam a blogot, de örülök, ha valaki olvasni fogja - és esetleg fel tudja használni a leendő au pairkedése során az itt leírtakat, vagy csupán kedvet kap arra, hogy külföldre utazzon.

Üdvözlettel,

Blanka